Egyed Emese: Hamvazó
Ha langyos szél jő, elszédül a szó is.
Dallamokat hallunk az éjszakában.
Nem riaszt semmi, nem hiszünk időben,
bajban-halálban. Üvegfuvolák közt
gyöngyöző vízben keressük a lelkes
nyugalom arcszerű vonásait.
Téged is látlak, látom másaid,
felismerem a dédelgetett képet.
Ha langyos szél jő, megsejtelek téged,
megsejtenélek, akármerre járj.
A messzeségben káprázatok és
nemlétezők valódi tánca járja;
megérkezett a navaho gitáros,
a hangszertokba csillagokat szórok,
magam helyett állítlak, hallgatózzál,
szédülj el lassan, mintha észrevétlen.
(Söpör a szél az álombeli téren.)
Dallamokat hallunk az éjszakában.
Nem riaszt semmi, nem hiszünk időben,
bajban-halálban. Üvegfuvolák közt
gyöngyöző vízben keressük a lelkes
nyugalom arcszerű vonásait.
Téged is látlak, látom másaid,
felismerem a dédelgetett képet.
Ha langyos szél jő, megsejtelek téged,
megsejtenélek, akármerre járj.
A messzeségben káprázatok és
nemlétezők valódi tánca járja;
megérkezett a navaho gitáros,
a hangszertokba csillagokat szórok,
magam helyett állítlak, hallgatózzál,
szédülj el lassan, mintha észrevétlen.
(Söpör a szél az álombeli téren.)
Egyed Emese (1957-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése