Háy János: Blérió Budapesten 1909-ben

Így élni: biztosan nem lehet,
hogy te elmész és én nem megyek,
hogy akként telnek az éjszakák,
a nappalok,
hogy te meghalsz értem,
és én is meghalok.
Nincs több ilyen fiú, és
lány sincs ilyen - mondod -,
meg hogy szeretsz,
és semmi változás...
Hát persze, én is,
akkor is szerettelek,
azon az esten,
mikor Blérió
itt járt Budapesten,
mikor a fülembe üvöltött
a telefonrádió:
Uram, asszonyom!
Itt van a Blérió,
az egek királya,
ellátogatott hazánkba!

És én odamentem,
akkor Budapesten,
és szóltam hozzá: Mester,
maga ugye látta már Skóciát!
Tudja, ott van az a lány,
aki nélkül élnem: nem megy.
Mi lenne, ha ezzel a géppel
most odarepülnénk,
legalább a közelébe?
Uram - hárított nevetve -
az én gépem
nem repül időben,
csak térben,
s az a lány, akit maga vár,
nem jön meg csak
ezerkilencszáz
kilencvennégyben...

És az istenek akkor ítéltek:
Az idő eljött, s most itt állok
az utastérben,
s várom, hogy megölelj
és azt mondd: édesem,
hogy körülöttünk csak jöjjenek,
csak menjenek,
s pont akkor nézzenek teljesen hülyének,
mikor én téged nagyon-
nagyon szépnek.

Háy János (1960-)