Kántor Zsolt: A legeldugottabb odú

ott
ahol az egek egymásba nyílnak
s ahonnan az összes csillagkép megleshető
ahol az univerzum kinyílik mint egy gömbhéj
és a titkok burka felhasad
ott
ahol minden higgadtan felkínálja magát
a mohó elmének
ott
ahol a lüktetés töve
megtapintható
ahol belátható mi rejtve volt
ahol élővel fog kezet a holt
ott ahol az örökkévaló is természetszerű
(s a pillanatok egymásba gyűrtek mint a fű)
ahonnan a nagy űr (s az ívek)
könnyedén áttekinthetőek
ahol az álom egy ösvény
és átsétálsz rajta önként
hogy tudd nincs több fény
csak Te magad
ki mások fényforrása vagy
ott
ahol a kagylóból balzsam csurran
és simogatás nő ujjaidban
ott
ahol nagyon is szeretni lehet
az elszalasztott perceket
mert visszajönnek s tetszenek
valahol a legbékésebb estély zsöllyéi között
ott ahol csak egy kis hit kell
hogy eljátszhass képzelt növényeiddel
ott

Kántor Zsolt (1958-2023)