Kardos Csongor: Ketten

Iszonyú csendként zuhog az éjszaka.
Kiégett körték csavarodnak a
kattogó évek folyosóira.
Kezem újra és újra levelet írna,
érthetetlen szavak mögött sírva
bújtatni szívem, ágaim,
csordulásom, álmaim.

Nagyon hosszú a görcsbe rándult alagút.
Istenem valahol mindig ketten maradunk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve