Oláh András: mellékutak

1. véletlenek 

félünk újrateremteni az emlékeket
hisz amúgy is véletlenek
fércelték össze velük az életünket
s az örömmel így is adósod vagyok


2. ami fáj 

a holnap beláthatatlanul messze van
magunkba tömjük az utcákat újra
egyszerre táncra perdül alattunk a járda
a cipőt is letúrják lábaid
s végül részeg kapualjban
otthont adunk a hajléktalan vágynak


3. ráolvasás 

mi lesz ha egyszer mégis visszaszól a múlt
s bennünk is tél lesz és hóesés –
hisz ketten kellünk a magányhoz is


4. feltételes módban 

feltételes módban élünk
– mint képszögek a falban –
várom hogy bennem lélegezz újra


5. ami nyilvánvaló 

lejárt szavatosságú
ígéretek közt botladozunk
helyet cserél két szív megint
s megmaradunk egymás terhei

Oláh András (1959-)