Simonyi Imre: Bezárkóztam és nagyon féltem
Az utak mindig tovább gyalogoltak,
mint ameddig én eljutottam.
Aztán valahol megkergettek,
és én hazáig futottam.
Bezárkóztam. és nagyon féltem.
- S mintha akkor még éltem volna...
- De már csak úgy, eltemetetlen.
Csupán az ágyakra emlékszem.
Az asszonyokat elfeledtem.
mint ameddig én eljutottam.
Aztán valahol megkergettek,
és én hazáig futottam.
Bezárkóztam. és nagyon féltem.
- S mintha akkor még éltem volna...
- De már csak úgy, eltemetetlen.
Csupán az ágyakra emlékszem.
Az asszonyokat elfeledtem.
Simonyi Imre (1920-1994)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése