Filip Tamás: Hirtelen összeáll

Röpülök egy álom belsejében,
mint egy méh bundájába ragadt
pollen, tudtam, őrült vagyok,
a hold s a nap velem röpülnek.
Sűrűvé gyülemlett a világ,
egymás fejére áll fa és favágó,
munkában fűrész és fejsze,
a hasábokról forgácsok
pattannak le, a maszkulin
gyantaillat üvegcséért kiált,
és hirtelen összeáll a rend:
a nincsből cserje sarjad,
a kincsből semmi nem marad,
a lesz visszanéz, mielőtt elszalad.

Filip Tamás (1960-)