Kapui Ágota: Kiskesergők
Ébren
A csend ölében forró este ring
és bábjátékot játszanak az árnyak
a falakon a félelem fehér
s a sápadt fényben sejtelmek cikáznak
a fogason egy elhagyott kabát
csüggedt magánya alvó denevér
a mosdóban egy rozsdás csap csöpög
és megtapad mint kagylóban a vér.
Az ablakon beles a csonka fény:
rosszarcú hold és sanda csillagok
a csend ölében alszik a magány
üres az éj, ébren csak én vagyok
Súlyosan
Szó nélkül tűröm mindazt, ami van,
emészt a bent, és vádol, ami kint.
A csendedet súlyosan viselem:
gyalázatos kis hallgatásaid.
Ha kérdezek a válasz egyszavas
egy gyűrt igen, vagy kurta tagadás.
Az unalom betakar szelíden,
és késik még a rég várt vallomás.
Kérdések
Osztályrészed bukott hallgatás
széteső sorsod málló mozaik
a szemfenéken fénylő bogarak
s a kérdésekben parázslik a hit
az ajzott ínban ott a remegés
feszül a lét késik a kegyelem
és rád függeszti nyílt tekintetét
az odaadó véges türelem.
Virradat
A szívben zajló dübörgés mögött
hullámot vet a szétfoszló magány
egy emlék ül a mázsás köveken
és csend toroz a csontok dúlt szagán
a téged váró megfeszített percbe
még vért pumpál a sajgó mozdulat
és józansággal tölti be a reggelt
az ezer hangon zengő virradat
A csend ölében forró este ring
és bábjátékot játszanak az árnyak
a falakon a félelem fehér
s a sápadt fényben sejtelmek cikáznak
a fogason egy elhagyott kabát
csüggedt magánya alvó denevér
a mosdóban egy rozsdás csap csöpög
és megtapad mint kagylóban a vér.
Az ablakon beles a csonka fény:
rosszarcú hold és sanda csillagok
a csend ölében alszik a magány
üres az éj, ébren csak én vagyok
Súlyosan
Szó nélkül tűröm mindazt, ami van,
emészt a bent, és vádol, ami kint.
A csendedet súlyosan viselem:
gyalázatos kis hallgatásaid.
Ha kérdezek a válasz egyszavas
egy gyűrt igen, vagy kurta tagadás.
Az unalom betakar szelíden,
és késik még a rég várt vallomás.
Kérdések
Osztályrészed bukott hallgatás
széteső sorsod málló mozaik
a szemfenéken fénylő bogarak
s a kérdésekben parázslik a hit
az ajzott ínban ott a remegés
feszül a lét késik a kegyelem
és rád függeszti nyílt tekintetét
az odaadó véges türelem.
Virradat
A szívben zajló dübörgés mögött
hullámot vet a szétfoszló magány
egy emlék ül a mázsás köveken
és csend toroz a csontok dúlt szagán
a téged váró megfeszített percbe
még vért pumpál a sajgó mozdulat
és józansággal tölti be a reggelt
az ezer hangon zengő virradat
Kapui Ágota (1955-2018)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése