Tompa Gábor: Csak változás

Robinsonként egy lakatlan szigetre
sodródva szinte ujjongtál azon,
hogy egyszer végre értelmes szerepbe
szólíttattál, hogy élvezd szabadon

magányod meghitt csöndjét, azt figyelve,
mi belső hang csupán, s e hang mögül
legbelső éned rendje földerengne,
nem lenne külső zaj, csak egyedül

fedeznéd fel a holtig gyötrő titkot,
hogy romlik minden benned, s ami itt volt:
csak változás csupán, csak egy szakasz

rejtélyes létedből. Oszd meg tehát
Péntekkel ezt az áttetsző csodát,
mert végül úgyis magadra maradsz

Tompa Gábor (1957-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél