Zelk Zoltán: Lány, akit szerettem
Homlokod: emlék. Kezed él,
ujjaid pihegnek az asztalon –
arcod nem értem, de ujjaid remegése
elmondja életed s napok fuldokolnak
mély, mély árkaik közt.
Csuklódon kibuggyan a vér,
csuklódon ibolya pattan –
ágyás ez, melynek virágait
villanykörte öntözi,
ápolja tekintet s papirral vont csillár.
Kezed él, csuklódon ibolya pattan,
szemeid messze néznek – hegyek között zápor –
arcod szomorú mező:
szekér baktat rajta s magányos könnycsepp,
mely gurul örökkön. Homlokod: emlék.
ujjaid pihegnek az asztalon –
arcod nem értem, de ujjaid remegése
elmondja életed s napok fuldokolnak
mély, mély árkaik közt.
Csuklódon kibuggyan a vér,
csuklódon ibolya pattan –
ágyás ez, melynek virágait
villanykörte öntözi,
ápolja tekintet s papirral vont csillár.
Kezed él, csuklódon ibolya pattan,
szemeid messze néznek – hegyek között zápor –
arcod szomorú mező:
szekér baktat rajta s magányos könnycsepp,
mely gurul örökkön. Homlokod: emlék.
Zelk Zoltán (1906-1981)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése