Barna Júlia: a befejezetlen dolgok

csak a befejezetlen dolgok fájnak
s a megválaszolatlan kérdések tárnak
kaput a kínzó hiánynak
csak a végig nem élt érzések kísértenek
a képzelt erények szépítik a képet
és túlzó álmokba csomagolják
a betöltetlen vágyak
végtelenül csak a meg nem értett gondolat köröz
a megfejtetlen titok ösztönöz
ha a pontot ki nem tettük
félbemaradt mondatainkat nem feledjük
visszhangoznak zaklatottan bennünk
vádló hangjukra rezgünk
csak a megold(hat)atlan feladat vonz
gyengeségünk erővé feszítjük
s ha utunkat kudarccal kövezzük
találékony türelemmel mindig újrakezdjük
a folydogáló idővel felvesszük a harcot
mert amit Isten elmulasztott
tökéletessé törekszünk tenni a világot
megváltani vagy megváltoztatni
befejezni nem csak abbahagyni lehet
ha a valótlannak tűnő élet letelt
ez a csapda zár minket magába
ezért éljük nyugtalanul vibrálva
kristály-csillogású létünk lapjait
a semmibe pergő napjait
folyton szólongatnak hívnak
befejezetlen dolgaink szorítanak
kapkodó sietség satujába
a befejezés kétségbeesett vágya
nem enged tiltakozás nélküli békés halálba
végül mégis beíródunk
befejezetlen verseink sorába

Barna Júlia (1946-)