Cs. Nagy László:...rajzolnék

Kihalt a csend, hiába dörömböl

kapuján az est lélegzete,
a hold épp a csillagokkal flörtöl,
hulltukból csöppnyi fényt mentene,

mitől a sötétség gyúlna lángra,
mutatva a semmi hol lakik,
és a szálló csend alá beállva
csak beburkolóznék nyakamig.

Állnék, mint ki idegenbe tévedt,
– a világ egy apró fénysziget –
s ha a sötét már végleg elvérzett,
rajzolnék csendben egy fényszívet.