Filip Tamás: Mágikus száműzetés

Talányos jegyzetek közt
babrál, hajlékot keresgél
legalább a mozdulatainak.
Egy bontatlan ajándékból
a csomagolást tartja meg.
Álma újszülött szavakat
hozott, reggel fényesre
nyalta őket az anyanyelv.

Lesétál a partra, mintha nem
volna más választása, és
látja, hogy dagály és apály
egyszerre érkeznek, előbb
eltüntetik, aztán mégis
itt hagyják egymás nyomait.

Egy versben azt olvasta
nemrég, hogy cukornádtetőket
olvaszt az eső, édes árvízbe
fúlnak a szomorú trópusok.
Szerinte így kéne folytatódnia:
„Miért lehet az ember saját
szívében is hajléktalan, s ha
néha eltéved ismerős utcákon,
hogyan találhat ismeretlen
városokban is haza?”

Filip Tamás (1960-)