Kiss Ottó: Szivárványos tócsa

Amikor először láttunk szivárványt,
apa azt mondta, ez a jel,
hogy Isten újra szövetséget kötött
az emberrel.

Amikor másodszor láttunk szivárványt,
apa azt mondta, hogy ez csak egy olajfolt
a tócsa tetején, holnapra felszárítja a nap.

Azért mégiscsak jó, hogy fölé hajoltam,
mert megláttam benne az arcom,
és a tócsa másnapra tényleg eltűnt
– bárányfelhő lett belőle az égen.

De legalább most már fent van vele
a tükörképem.

Kiss Ottó (1963-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél