Oláh András: zátonyok
(1. kinek a lelke)
az álmokat hátára veszi az éjszaka
s az ébrenlét roncsoló zátonyai közt navigálja
a megnyíló múlt felé botladoznak a percek
mintha a sziklákról
visszahátráló hullámok zokognának
s én rettegek: reggelente
kinek a lelke ébred bennem…
(2. zsarolva)
benned semmivé lettem –
egy vágy adósaként
itt maradsz mégis közted és köztem
(3. hiány)
várok kiszolgáltatottan:
sorsunk magára hagyva
vágyaink pusztulóban
szívre szív alig dobban
fogoly vagyok hiányodban
(4. lehet-e)
lehet-e újrakezdeni
a tilalom és a véletlenek
borzongató örvényén átkelve
semmivé szűkíteni a teret
egyensúlyozni tegnapok között
fekete kabátban sértődékenyen
s eljutni oda ahol te vagy
az utolsó – az egyetlen
(5. félresikerült varázslat)
bedeszkázzuk a réseket
– magányosak vagyunk
mint újságpapíron az apróhirdetés
az álmokat hátára veszi az éjszaka
s az ébrenlét roncsoló zátonyai közt navigálja
a megnyíló múlt felé botladoznak a percek
mintha a sziklákról
visszahátráló hullámok zokognának
s én rettegek: reggelente
kinek a lelke ébred bennem…
benned semmivé lettem –
egy vágy adósaként
itt maradsz mégis közted és köztem
várok kiszolgáltatottan:
sorsunk magára hagyva
vágyaink pusztulóban
szívre szív alig dobban
fogoly vagyok hiányodban
lehet-e újrakezdeni
a tilalom és a véletlenek
borzongató örvényén átkelve
semmivé szűkíteni a teret
egyensúlyozni tegnapok között
fekete kabátban sértődékenyen
s eljutni oda ahol te vagy
az utolsó – az egyetlen
bedeszkázzuk a réseket
– magányosak vagyunk
mint újságpapíron az apróhirdetés
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése