Szilvási Pál: Az álarc
Hommage á WS
Ha gyermek lennék, kislegény,
hogy álmodoznék rólad én…
Csillagos, holdas éjeken
csak hevernék a kert füvén.
S ez jó lenne nekem.
Ha kutya lennék, csatakos,
várnám, hogy a négyes-hatos
meghozzon végre, féktelen
örömre lennék hajlamos.
S ez jó lenne nekem.
Ha virág lennék, és lila,
nem nyújtózkodnék mindig a
fény felé, lennék fénytelen,
sötét hajadban pántlika.
S ez jó lenne nekem.
Gyermek vagyok és kiskutya,
virág is vagyok, mert csupa
elkezdett szó az életem.
És álombeli álruha.
Jaj, irgalmazz nekem!
hogy álmodoznék rólad én…
Csillagos, holdas éjeken
csak hevernék a kert füvén.
S ez jó lenne nekem.
Ha kutya lennék, csatakos,
várnám, hogy a négyes-hatos
meghozzon végre, féktelen
örömre lennék hajlamos.
S ez jó lenne nekem.
Ha virág lennék, és lila,
nem nyújtózkodnék mindig a
fény felé, lennék fénytelen,
sötét hajadban pántlika.
S ez jó lenne nekem.
Gyermek vagyok és kiskutya,
virág is vagyok, mert csupa
elkezdett szó az életem.
És álombeli álruha.
Jaj, irgalmazz nekem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése