Taizs Gergő: köpönyeg
a súlytalan időt dobozba zárom,
benne egymásra olvadó emlékek:
az illesztéseken lomhán szivárog
át a rest idill, pocsolyát növeszt
a padlón, felette testmeleg hallgatás,
s mint köpönyegtelen, sprőd hús-szövet,
elindulásra várok
utcai légszomj: olajba mártott
szivárványszag kormolja orromat,
placcsog a mennybolt talpam alatt,
az eső utáni mozdulatlan közben
fodros fényt fröcsköl a lámpavas,
holtpontjaim vonallá sűrűsödnek,
tűzfalakra firkált félelmeim áznak:
„itt jártam”
de mi végre?
benne egymásra olvadó emlékek:
az illesztéseken lomhán szivárog
át a rest idill, pocsolyát növeszt
a padlón, felette testmeleg hallgatás,
s mint köpönyegtelen, sprőd hús-szövet,
elindulásra várok
utcai légszomj: olajba mártott
szivárványszag kormolja orromat,
placcsog a mennybolt talpam alatt,
az eső utáni mozdulatlan közben
fodros fényt fröcsköl a lámpavas,
holtpontjaim vonallá sűrűsödnek,
tűzfalakra firkált félelmeim áznak:
„itt jártam”
de mi végre?
Taizs Gergő (1984-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése