Böszörményi Zoltán: Suttogó levelek ölén
Érnek már kertemben
a fára aggatott gyümölcsök,a lassú, puha, halk szavak.
A szelíd szív dobbanásai,
fellázítják bennem az öröm
szabadcsapatait.
A tűnődés széllován
vágtatok feléd,
utol kell érnem téged,
újból s újból megfigyeljelek.
Rád találjak
a friss rügyek bomlásában,
a suttogó levelek ölén,
a képzelet piacterein,
az idő vizén evező fényben,
a remegő vágyban,
a fűszálak nevetésében,
a barbadosi örök nyárban.
Méretkezzem meg újra benned,
benned,
és a soha nem múló érzés
villámok szaggatta zivatarában,
a szenvedély kereszttüzében,
a kimondhatatlanban.
Böszörményi Zoltán (1951-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése