Kiss András: Csendhideg
Mint a csésze alján
megmaradt kávé vagy
a köztünk megrekedt bűntudat;
egy pillantás hajszálere
vert gyökeret bennünk.
Az irány önmagában
felesleges, a mozgó tárgy
mindig célt talál.
Nem vettük észre, hogy a
magunkban lévő vészkijáratokat
egymásba zártuk.
Én hangosan nyeltem,
te érezted helyettem is:
a félelem tanul meg minket.
megmaradt kávé vagy
a köztünk megrekedt bűntudat;
egy pillantás hajszálere
vert gyökeret bennünk.
Az irány önmagában
felesleges, a mozgó tárgy
mindig célt talál.
Nem vettük észre, hogy a
magunkban lévő vészkijáratokat
egymásba zártuk.
Én hangosan nyeltem,
te érezted helyettem is:
a félelem tanul meg minket.
Kiss András (1994-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése