Oláh András: sebhelyek
először magamnak sem
vallottalak be – csak megtörténtél
szemhéjként csukódtál rám
kabátom alatt dideregtél
– azt hittem örökre rám bízod magad
s hogy benned végre én is helyemen vagyok
de megártottam neked
bécsi kávét ittunk egy benzinkútnál
mikor közölted szárazon
hogy kilakoltattál magadból végleg…
a szemetet nem viszem ki már napok óta
csak kutatom vakon az elvarratlan szálakat
levetett szokásainkat
nemrég még együtt fésültük át
a lakást egy-egy ott felejtett hallgatásért
vagy csak a szökést gyakoroltuk
és a bűnt… látszatainkat cipeltük:
lehalkított szerelmünket
mindennap tervezem
hogy majd kimegyek eléd az állomásra
de folyton felhős az ég
maradok hát az idő innenső oldalán
– füstszagú kocsmákban
tömött kabátok közt keresek hiteles
embert hogy egy kisfröccsért
eladjam neki az életem
vallottalak be – csak megtörténtél
szemhéjként csukódtál rám
kabátom alatt dideregtél
– azt hittem örökre rám bízod magad
s hogy benned végre én is helyemen vagyok
de megártottam neked
bécsi kávét ittunk egy benzinkútnál
mikor közölted szárazon
hogy kilakoltattál magadból végleg…
a szemetet nem viszem ki már napok óta
csak kutatom vakon az elvarratlan szálakat
levetett szokásainkat
nemrég még együtt fésültük át
a lakást egy-egy ott felejtett hallgatásért
vagy csak a szökést gyakoroltuk
és a bűnt… látszatainkat cipeltük:
lehalkított szerelmünket
mindennap tervezem
hogy majd kimegyek eléd az állomásra
de folyton felhős az ég
maradok hát az idő innenső oldalán
– füstszagú kocsmákban
tömött kabátok közt keresek hiteles
embert hogy egy kisfröccsért
eladjam neki az életem
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése