Tóth Dominika: törések
mint az egymás felé nyújtózó fák,
úgy próbáltalak elérni. hová tűntél?
szavaim levelek – ősszel lehullnak,
lila kalapom alá bújtattalak, hozzád
beszéltem, útközben a város felé.
néha elhagytalak, de sosem végleg.
elkorhad bőröm, belülről pusztítasz.
olyan törések ezek, amiket azért
okozol, hogy fájjon, de nem tudod,
hogy tavasszal mindig kivirágzom.
úgy próbáltalak elérni. hová tűntél?
szavaim levelek – ősszel lehullnak,
lila kalapom alá bújtattalak, hozzád
beszéltem, útközben a város felé.
néha elhagytalak, de sosem végleg.
elkorhad bőröm, belülről pusztítasz.
olyan törések ezek, amiket azért
okozol, hogy fájjon, de nem tudod,
hogy tavasszal mindig kivirágzom.
Tóth Dominika (1997-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése