Vígh Krisztina: Fáradtan

reggel óta esik,
tengernyi fájdalom hull alá,
lecsorog az ereszen,
átmossa a szíveket,
kiteregetett érzések áznak
a kifeszített időn,
víztócsák tükrén szétpattanó
buborékok táncolnak,
figyelem, mennyire nincs
összhangban ez a vidámság
a szürkére fakult valósággal,
nincs bennem sem lázadás
sem ellenállás,
magamhoz ölelem a hiányod,
jó egy kicsit fájni most,
elringatni szívemben a féltést,
ahogy lassan lehunyja szemem
ez az elfáradt este.