Bertók László: Szavak

Egy szál virágot csak, egy
levelet, a zöld színt, a
nedvet, a rostok mögötti
surrogást, a mozgást csak,
a semmiből csinál semmit
szárnyalását, a mindenható
hiányt, az elkövetni sokkal
könnyebb, mint jóvá tenni
ólmelegét, az önfeláldozó
jelentéktelenség tágasságát,
a legalsó tégla alatti
eget csak, az áttetsző a világ,
mint a hajnali ölelkezés
sarokkövét, az érintés megadó
ketrecét, ahonnan fölszáll,
a temető krizantém-illatát,
ahová lenyugszik,
a savak megtartó ízét,
a nyelv eladó házát csak,
az életet és a halált csúfoló
vázát csak, Uram,
ahová egyenként
beesnek a szavak.

Bertók László (1935-2020)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél