Hecker Héla: (Állókép 3)
Te voltál az, aki nem tudtad átlépni
a küszöböt, és közénk dermedt a tükör,
hogy lásd magad és lássam magamat,
parti házak ablaküvegében hajóit az öböl.
Várni tanultunk, mindig tanulni kell
a vonásainkban otthonos vágyat,
hogy újra ajtóvá váljon a tükör,
legyen ki és bejárat.
Később már nem hívtalak,
nevedről lekopott a festék,
már észrevettem a tükörből a napot,
már színesek lettek az esték –
csak gyöngyeim gurultak szerte,
megtelt velük ház, utca, tér.
Lesz, aki őket tenyerébe gyűjtse?
Mielőtt elvesznek, ideér?
Menjünk végig a városon, mondd
hangonként, amire eddig nem volt szavad,
én megmosom betűid a hóban,
hallod, ahogy a jég hasad?
Ha mindent végigmondtál, állj ide mellém,
nézd, fölöttünk olvadni kezd a nap.
Víznélküli öbölben rekedt hajó vagyok nélküled,
veszteglek a kikötői ablakok alatt, ne hagyd.
a küszöböt, és közénk dermedt a tükör,
hogy lásd magad és lássam magamat,
parti házak ablaküvegében hajóit az öböl.
Várni tanultunk, mindig tanulni kell
a vonásainkban otthonos vágyat,
hogy újra ajtóvá váljon a tükör,
legyen ki és bejárat.
Később már nem hívtalak,
nevedről lekopott a festék,
már észrevettem a tükörből a napot,
már színesek lettek az esték –
csak gyöngyeim gurultak szerte,
megtelt velük ház, utca, tér.
Lesz, aki őket tenyerébe gyűjtse?
Mielőtt elvesznek, ideér?
Menjünk végig a városon, mondd
hangonként, amire eddig nem volt szavad,
én megmosom betűid a hóban,
hallod, ahogy a jég hasad?
Ha mindent végigmondtál, állj ide mellém,
nézd, fölöttünk olvadni kezd a nap.
Víznélküli öbölben rekedt hajó vagyok nélküled,
veszteglek a kikötői ablakok alatt, ne hagyd.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése