Kántor Zsolt: A történelem eredendő bűnössége
Egy csepp örökkévalóság. A pillanat.
Rezgés. Hullámzás és forgás.
A különbözés nem kikezdhetetlen okosság.
A bölcsesség a profánnál magasabb.
S a képességeket a magzati létben kiosztják.
A reklamáció klauzula marad.
A reggel írja újra a verset.
A mondatokat fények mossák.
És tavirózsák bolyhaiból bontja ki magát.
Az önkioldós jóság.
Valahol az alázat a legnagyobb szabadság.
Akár.
Már-már szolgálat, hogy élsz.
S léted szedi szét az ész.
Ha fáj.
Az ima hozza be az erőt. Ami a fű alól kinőtt.
S éjszakára a könyvet a felhők behajtják.
A magány megérkezik, hogy kinyissa az időt.
S a történelmet későbbre halasztják.
Mint úgyis elkövetkezőt.
Rezgés. Hullámzás és forgás.
A különbözés nem kikezdhetetlen okosság.
A bölcsesség a profánnál magasabb.
S a képességeket a magzati létben kiosztják.
A reklamáció klauzula marad.
A reggel írja újra a verset.
A mondatokat fények mossák.
És tavirózsák bolyhaiból bontja ki magát.
Az önkioldós jóság.
Valahol az alázat a legnagyobb szabadság.
Akár.
Már-már szolgálat, hogy élsz.
S léted szedi szét az ész.
Ha fáj.
Az ima hozza be az erőt. Ami a fű alól kinőtt.
S éjszakára a könyvet a felhők behajtják.
A magány megérkezik, hogy kinyissa az időt.
S a történelmet későbbre halasztják.
Mint úgyis elkövetkezőt.
Kántor Zsolt (1958-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése