Király László: Tündérbál (retro)

I. Fotó

Az üres szombat délutánokon.
Bájtalan vasárnap reggeleken.
A közöttük dorombolva rejtőző
versbűvölő éjszakákon.

Néha s végül semmi se fontosabb,
égetve-ragyogóbb, mint ahogy
ott ültünk némán Peterhofban,
a világ legszebb szökőkútjainál,
színezüst zuhogó vízpermetben.
Testünk-lelkünk rejtekeiben egy
lehetetlen szerelem végítéletével.

1971. Saját időszámításunk
legutolsó áttetsző pillanatai.

Azóta fonom (fonod?), varázsolom
surrogó ostorrá egy sose-volt-lesz
regény téphetetlen álomszálait.

II. Tundra

Terelik őket.
Havas mezőkön.
Ahol a nyomaik szertefutnak.

Recsegő folyók jegén.
Megvakul minden emlékezet.

Medvecsapáson.      Amíg élek.

De az én birodalmamban
dereng valami szerelmes igazság.
Tánya Szmirnova utca.
Al. Nyezvanov tér.
Mindörök és törölhetetlen.
Betűsétány.      Muzsikaösvény.
Majdnem költemény.

XI. Naplótöredék

…és a nagy házak
elorzott álmainkban,
álmaitokban!?

Melyik szobában lakunk? Laktam!
Cikkcakkos életemben?

Benyithatunk-e? Szabad?

Titokzatos ebédlők.
Dohányillatú dolgozók.
Színháztermek homálya.
De hol az otthonunk? !
Mért titkolják? Már száz éve.

Ismeretlenné züllesztett
városainkban.

Király László (1943-)