Oláh András: [hátrahagytalak]
hátrahagytalak hiányaimmal
mint egy anyaghibás kávéscsészét
kikötöztelek emlékeim tűzfalára
az összetört ajándékkeret mellé
jelezve hogy már nem bíznak
bennünk féltve őrzött tárgyaink sem
hátrahagytalak megfejtés nélküli
hajnalainkkal a könyvekkel
megrakott polcok dzsungelében
hátrahagytalak viaszos tapintású
combod emlékével ámító
suttogásod csók-meleg ízével
hátrahagytalak betűrendbe szedve
szerelmünk minden lényeges helyszínét
hátrahagytalak a titkok magányával
a csak nekünk szóló szavak örömével
hátrahagytalak szóköz- és vesszőhibák
sűrűjében a kibogozhatatlan álmok
betokosodott kísértetével örök
szomjúságban
mint egy anyaghibás kávéscsészét
kikötöztelek emlékeim tűzfalára
az összetört ajándékkeret mellé
jelezve hogy már nem bíznak
bennünk féltve őrzött tárgyaink sem
hátrahagytalak megfejtés nélküli
hajnalainkkal a könyvekkel
megrakott polcok dzsungelében
hátrahagytalak viaszos tapintású
combod emlékével ámító
suttogásod csók-meleg ízével
hátrahagytalak betűrendbe szedve
szerelmünk minden lényeges helyszínét
hátrahagytalak a titkok magányával
a csak nekünk szóló szavak örömével
hátrahagytalak szóköz- és vesszőhibák
sűrűjében a kibogozhatatlan álmok
betokosodott kísértetével örök
szomjúságban
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése