B. Tomos Hajnal: Hiány

Olyan ez,
mint egy látomás,
mely szertefoszlott,
mielőtt arca,
test-melege,
legalább karcolásnyi
kontúrja maradt volna
az emlékezetben –
Mégis keresem,
tünődök,
hogyan szólítsam,
mit tegyek vele,
ha mégis meglelném,
ha már kitölti
azt az átlátszó léggömböt,
melyről úgy tudtam: szívem.

***

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél