B. Tomos Hajnal: Páros táj

Valamit megszerzett belőlem
a látvány,
amint tenger a parttal összeér
mint két egymásba simuló
hűs tenyér,
ottmaradt egyszer
ízekre szedett lényegem,
mint tettből a könnytiszta
értelem
s azóta mindent,
mit érintek, tudatlan,
látószög árnyalta kép,
akárha holtsárga koponya
kútjában tükröződnék.


Vissza kell térnem – érzem-
a páros táj összemarkába,
édeni tudásom azúr világába,
csak tenger tükrén
csillagosan,
velem egészként
azonosan.

***

B. Tomos Hajnal (1957-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél