Fernando Pessoa: Behúzódom
Behúzódom és magamra zárom az ablakot.
Behozzák a gyertyát és jóéjszakát kivánnak,
s én is elégedetten jóéjszakát kivánok.
Bárcsak mindig ilyen lehetne életem:
napfényes, eső-puha nap,
vagy viharos, mintha a Világ összedőlne,
puha este és a járókelők,
akiket érdeklődve nézek ablakomból,
egy utolsó barátságos pillantás a néma fákra,
aztán bezárni az ablakot, meggyújtani a gyertyát,
nem olvasni, nem is gondolni semmire, nem aludni,
csak érezni, hogy áramlik át rajtam az élet, mint folyó a medrében,
s odakint, mint egy alvó isten, az óriási csönd.
Somlyó György fordítása
Behozzák a gyertyát és jóéjszakát kivánnak,
s én is elégedetten jóéjszakát kivánok.
Bárcsak mindig ilyen lehetne életem:
napfényes, eső-puha nap,
vagy viharos, mintha a Világ összedőlne,
puha este és a járókelők,
akiket érdeklődve nézek ablakomból,
egy utolsó barátságos pillantás a néma fákra,
aztán bezárni az ablakot, meggyújtani a gyertyát,
nem olvasni, nem is gondolni semmire, nem aludni,
csak érezni, hogy áramlik át rajtam az élet, mint folyó a medrében,
s odakint, mint egy alvó isten, az óriási csönd.
Somlyó György fordítása
Fernando Pessoa (1888-1935)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése