Hecker Héla: Kék mezők

Nem akarok egy lenni azok közül,
akik helyetted lépnek, pedig rajtad
a sor, és nem akarok én lenni, aki tartja
a tükröt, miközben borotválkozol.

Az vagyok, aki jobbra indul, ha
onnan fúj a szél, és szélesre nyitja
az összes ajtót, ha csönget a tél.
Az, aki kezét soha nem dugja zsebre –
hogy utána nyúlhass, ha nincs már
melletted a sokak közül egy se.

Nézd, ebben a mozdulatban
nincs ígéret, a fogadalmakat
elolvasztotta az éghajlatváltozás.
De itt állunk egy olyan ablakban,
ahonnan kék mezőkre nyílik kilátás