Hegedűs Rita: Ünnep után

Összetört karácsonyfadísz
kucorog meztelen
a sarokban pókkal kokettál
félőn, nesztelen.
Elhunyt a fény, kialszik már
a rőt parázs
dolgára fut mindenki most
csonka a varázs.
Kopasz utcai fák tűrik az
izzó fényeket
kifestik olykor a bánatos
a kék eget.
Mezítelen karjuk keres tán
valamit odafenn
pőre testük vacog-retteg, lábuk
fázik odalent.
Békét esd az embereknek
a mindennapokon
vigyáz ránk a pőre, ledér,
mint a jó rokon.
Bent lámpafény, duruzsoló kályha
alma sül a tetején
hosszú tél lesz, sírjuk megint –
és ránk nevet az éj.