Kapui Ágota: Ébredés

Beléd feledkezem, ó, virradat,

megküzdök érted a tátongó magánnyal,

fények fürdetnek vánkosok ölén,

kertemben nyár van, lelkemben madárdal.

Csended öblében megmerítkezem,

és bőrömön hűs nedvet hagy az éjjel,

míg csigolyámon selymek futama

millió sejtben kúszva árad széjjel–

Az értelem ilyenkor mit sem ér,

s a józan ész kikapcsol, mint a lámpa,

az ösztönök lendülnek esztelen,

s a lét zuhan egy új orvtámadásba.

***

Kapui Ágota (1955-2018)