Kürti László: színező

félelemtől nőttek szárnyaik, és hazugság lett az égbolt.
csapdostak esztelen vágyaik, majd ragyogtak akár a félhold.
keringett bennük a gyötrelem, és gyötörték régtől egymást,
kérdezgették, hogy: miért velem? kegyetlenül halni, példás.

álltatták egymást és szerették, vagy félték? – már nem emlékszem.
készen volt pedig az igazság, de nem volt hihető, mégsem.

Kürti László (1976-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél