Müller Péter Sziámi: Csalóka távlatok

nem tudod eldönteni
hogy kész-e
vagy csak egy része
az egésznek

az, amit észlelsz
hol az a távlat
amiből egyszerre
benézhetsz

az összes teremtő
dimenzióba, hol a
sejthalmazok
nevet kapnak

valamit látsz
lehet, egy ház sarka
sapka csücske vagy egy
kitört ablak

vagy éppen te vagy egy tükörben
neved is van, csak nem ismered magad
eltakar téged a szemed előled
a lényeg megint homályban marad
a csalódásod, úgy, ahogy mindig
nem egyszerűen optikai
üres kézzel állsz, látod, nem lehet
a titkokra csak úgy rárontani

kicsinek tűnik
onnan, de lehet
megcsal a keret
amibe zártad

van úgy, hogy hatalmas
az, ami kicsi
vagy annak véled, mert
átvert a távlat
esetleg messze van
odébb, mint hiszed
ha közelebb viszed
magad a képhez

hatalmas lesz, és
beleférsz te is
belépsz, hogy segíts
az ottani népnek

vagy éppen te vagy egy tükörben
neved is van, csak nem ismered magad
eltakar téged a szemed előled
a lényeg megint homályban marad
a csalódásod, úgy, ahogy mindig
nem egyszerűen optikai
üres kézzel állsz, látod, nem lehet
a titkokra csak úgy rárontani

lehet, hogy ott van a
körmöd alatt
az univerzum
annyira kicsi

ténfereg benne
pár óriás
nézi magát és
törpének hiszi

vagy éppen te vagy egy tükörben
neved is van, csak nem ismered magad
eltakar téged a szemed előled
a lényeg megint homályban marad
a csalódásod, úgy, ahogy mindig
nem egyszerűen optikai
üres kézzel állsz, látod, nem lehet
a titkokra csak úgy rárontani

Müller Péter Sziámi (1951-)