Nyirán Ferenc: Úgy

Akkor még úgy mértük az időt,
hogy kedves, barátkozós gesztus,
ha éjszaka felhívsz.

Csak később lett zaklatás, ha
ugyanezt én tettem veled.

Lassan, ahogy sérült létráról
óvakodik le az ember, úgy
gyűlöltél meg mindazért, amit
elárultál magadról.

Ezen nem javított az sem,
hogy megőriztem titkaid.

Mert visszaéltem a bizalmaddal,
úgy, hogy beléd szerettem.

Nyirán Ferenc (1951-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél