Oláh András: hiába
eső áztatta ezt a hétfőt is…
a felhőrojtos ég alatt szürkén
kucorogtak a nedves háztetők
– az utca egyetlen nagy tócsa volt
a hömpölygő ár árnyakat sodort
a fölrobbanó kráterek között
a csatornák duzzadó erében
kétség s fájdalom jaja lüktetett
tudtad hogy hiába hogy rád nem vár
senki a sarkon – siettél mégis
hogy ölelhesd a szétázott reményt
nedves hajad az arcodba lógott
vártad hogy az ég ott tán rád szakad
s hogy magukba zárnak síró álmaid
a felhőrojtos ég alatt szürkén
kucorogtak a nedves háztetők
– az utca egyetlen nagy tócsa volt
a hömpölygő ár árnyakat sodort
a fölrobbanó kráterek között
a csatornák duzzadó erében
kétség s fájdalom jaja lüktetett
tudtad hogy hiába hogy rád nem vár
senki a sarkon – siettél mégis
hogy ölelhesd a szétázott reményt
nedves hajad az arcodba lógott
vártad hogy az ég ott tán rád szakad
s hogy magukba zárnak síró álmaid
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése