Oláh András: virradatra várva
magam sem tudom
kábulatból ébredek-e
vagy csak Isten zsonglőrködik
ezzel az éjszakával…
a múlt karavánjától
leszakadva poroszkálok
az emlékek pengéje által
felsértett kisvárosi semmiben
meg-megállok egy-egy ismerős
ház előtt – mint régen:
mikor fürtjeid közt matatva
vártam hogy távoli tekintetedből
a virradat átszivárogjon
végre lelkembe…
kábulatból ébredek-e
vagy csak Isten zsonglőrködik
ezzel az éjszakával…
a múlt karavánjától
leszakadva poroszkálok
az emlékek pengéje által
felsértett kisvárosi semmiben
meg-megállok egy-egy ismerős
ház előtt – mint régen:
mikor fürtjeid közt matatva
vártam hogy távoli tekintetedből
a virradat átszivárogjon
végre lelkembe…
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése