Simon Márton: Heterochromia Iridis

A vadludakkal sincs kiút, mert visszatérnek,
és én nem akarok visszafordulni se többé,
nem akarok az lenni ami történt, látod,
győzködöm magam, hogy semmi se történt.
Nem tudom egyébként, hogy elkerülhető-e.
De másról most nincs szó és magának megbocsát
az ember, sőt, mint akik azt hiszik, szereti őket,
végül, végül is szereti magát.
Képzelj el egy elhagyott partszakaszt, hogy milyen,
hogy mi történt, amitől elromolhatott.
Relatív csöndet, gazt, újságokat,
homokban felejtett, rossz fülhallgatót.
A fülhallgatóban valódi csöndet. Képzelj ide bármit,
csak mesélnem ne kelljen. Képzeld azt, hogy ezt
álmodod, és világvége van és úgy könnyű minden.
Képzeld azt, hogy ez van belül. Képzeld azt,
hogy van olyan, hogy benn. Mert se ég, se part,
se kiút, de mindegy egyébként. Csak te légy
amire magamból emlékszem.

 

Simon Márton (1984-)