Stiller Kriszta: Lélekvesztő

Nincs kérdésem, csak a választ várnám,
tenyerem hűvös levélnehezék.
Fénylő kígyó tekereg a párnán,
és megnyílik a bádoglemez ég.
Szivárványt köp, míg szalad egy felhő,
Tükörben kislányarc, és szűk szemén
árnyék játszik, ami lassan felnő,
suttog: ő nem te, és az én sem én.
Esteledik. Féregzöld a vénám.
Tűt vár, vattát és némi alkoholt.
Fehér alak simít végig némán,
mesélni kezd, hol sárkány van, kobold.
Fehér tündér, kapcsold fel a lámpát,
szurokszín az örvény, és nem értem.
Nyiss falat, hogy fény zuhanjon ránk át.
Kicsi vagyok. Lélek a sötétben.