Nagy Zsuka: tájélmény
Azt a morzsát a kagylóból,
nem töröltem le,
mert eszembe jutott
az arcodon az az anyajegy.
nem akarom, hogy vége
legyen a télnek.
ahogy nő szemben a házon
a borostyán, eszembe jut
a mellkasod, a téli fákat
is akarom, borostád,
nyírt szakállad mind,
sokszorozva vagy,
hófelhők jönnek, és a varjak
mennek az erdőbe vissza.
olyan egyértelmű minden,
mint ez a végtelen hófehér.
nem állok fel az ablaktól
soha, soha többé.
szóval, rád látok az ablakomból,
tűzfalon borostyán vagy,
kagylóban kicsi morzsa,
és sok lombtalan fakorona.
hogy lesz ezután, nem érdekel,
csak ne múljon el ez a tél,
a tavasz nem hasonlítana rád.
nem töröltem le,
mert eszembe jutott
az arcodon az az anyajegy.
nem akarom, hogy vége
legyen a télnek.
ahogy nő szemben a házon
a borostyán, eszembe jut
a mellkasod, a téli fákat
is akarom, borostád,
nyírt szakállad mind,
sokszorozva vagy,
hófelhők jönnek, és a varjak
mennek az erdőbe vissza.
olyan egyértelmű minden,
mint ez a végtelen hófehér.
nem állok fel az ablaktól
soha, soha többé.
szóval, rád látok az ablakomból,
tűzfalon borostyán vagy,
kagylóban kicsi morzsa,
és sok lombtalan fakorona.
hogy lesz ezután, nem érdekel,
csak ne múljon el ez a tél,
a tavasz nem hasonlítana rád.
Nagy Zsuka (1977-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése