Szlukovényi Katalin: Élővirág

a délutáni ferde fénypászmákat
a gesztenyefák alatti füvön
a ránk boruló makulátlan égkék
összes árnyalatát külön-külön
nyár- és lélegzetmeleg kutyabunda
lelkes törleszkedését tenyeremben
egy vicc emlékét amit nevetőránc
őriz ha szövegét el is feledtem
folyóvíz mozdulatlan áramlását
hol a két ág összetalálkozik
tükrén a csillámokat napszín pitypang
látványának viruló szálait
a szél borzolta pázsit hűvösségét
verébrebbenést béka ploccsanását
a borzongást mit felidéz a testem
amit a tested borzongása járt át
egymástól távol is összefonódva
le nem szakítva sosem hervadón
se-vég-se-kezdet koszorúba gyűjtöm
hogy körbeérjen majd ha átadom
Nyári éj
ásványvízben a buborék
gyöngyöző kacagás fölfelé
törekszik minden a nyári ég
csupa csillag
tücsökcirr madárdal verszene
virágkehely ágymelege
neked vagy általad üzen-e
hazahívlak

Szlukovényi Katalin (1977-)