Varga Melinda: Kávé helyett

a nyár most vár
valamire
forró húsa pihen
a pillanat-szoborok
vállán
nem akar megérkezni
a hegyek közé
az idő szőlőindáján
szőke fények
játszanak szerelmest
a percek gyors ritmusába
ma nem fér be a magány
az emlékekekkel jól
be lehet takarózni
a székely nyárban
amikor fagypont alá
esik a hőmérséklet
ezeken a hegyi reggeleken
kávé helyett
gyakran rád gondolok
így nem lesz az ébredés művi
profán szerelmi vallomás ez
egy szenvedélyes kávéfüggőtől
aki utálja az esős hajnalokat
ilyenkor hagyom
hogy kinyíljanak bennem
a fűzöld harmatvirágok
elképzelem
igazi nyár van
fátyolfelhős kék
a kedvem
ezt a csöndet
szükségtelen lenne
most elmesélni
csak az eget kell nézni
ahogy hangtalan
borul a reggeli kék
a fenyők tűvállára
s azt hinni hogy
ott lakik a kedved
tájak mély tavában
csak fel kell kutani
rá kell lelni egy-egy
fenyőtobozban
vagy a dombmenti város
olvadó aszfaltbőrén
cirkáló esők
nyugalmában
a szemed színére
néha minden
ennyire egyszerű

Varga Melinda (1984-)