Varga Melinda: Tűzmintás tapéta

  „Most minden mélység személyes”
Sziveri János

betondobozokban alszanak a testek
negyven fokos lázban
olvadnak a vattacukorszárnyak
vasmadarak üstökös csóváján ül az idő
és fehér kondezcsíkot húz
az azúr végtelen bőrébe
a gondolatokat megtanítottam már
hogyan ne féljenek a repüléstől
kattog a szövegszereksztő gombja
folyékony betűket keresek hozzád
mély Ó-kat és lágy M-eket
szűzies I-ket, légies C-ket
minden betű személyes
útirajz tehozzád
készítek belőle jópofa betűtésztát
sok tojással
hogy legyen ízletes
belefőzlek a délután
bazsalikom illatú levesébe
közben eső szitálja be tájat
huzattal
bomlik a nyugalom
az izzadt kövek levedlik
bőrüket
a beton nyárdobozokból
ki-ki dugja fejét
egy-egy fáradt árnyék
nincs ma közöm az emberekhez
csak téged képzellek ide magam mellé
gondolatok cikáznak mint a villám
tűzmintás lesz tőle szobámban a tapéta

Varga Melinda (1984-)