Borbély Szilárd: A csigavonalhoz

A súlyponthoz

Egy billenés. Egy mozdulat.
Ahogy a súly lenyomja
egy dália nehéz fejét
és szirmait ledobja
a könnyû nyári zápor.

Így telnek el majd a napok
sűrű egymásutánba
lehullanak és hullanak,
mert nem talál magába
egy alátámasztásra.

A test ezért a Föld felé
erô által lehajtva
az ívbe hajló ágakon
a paradicsom, alma
a prófétákat várja.

Megbillen fenn az ághegyen,
s a gyümölcsvágó szárnya
kitárul, aztán elrepül
szép lassan, vitorlázva
légörvény kél nyomába.

A középpont hogy nem lehet
saját térfogatába?
A bumeráng súlypontja sincs
a forma határába
mindörökre bezárva.

A súlypont nélküli lények
nem térerôben állnak.
A tű hegyén az angyalok,
ha ott tolonganának,
súlypontra nem találnak…



A türelemhez

A szavak megtanítanak arra,
hogy mit lehet elviselni.
Mert mindent el lehet viselni,
ha a szavak megtanítanak,

hogy nincs olyan, ami ne
volna több, mint önmaga.
Istenben nincs semmi,
ami több volna, mint Ön

maga. A várakozás elviseli
benne a szavak hiányát.
A nyelv Isten elôttisége
megtanít a türelemre,

még ha a türelem nem is
volna több, mint puszta szó.

Borbély Szilárd (1963-2014)