Hecker Héla: Ma éjszaka

Ha már ott is jártunk, ahová nem szerettünk volna eljutni,
mi marad?
Ezek a kikötések, olyan partszakaszokon, ahol város sincs,
vagy ha van is, nem tudjuk a nevét, és mindig csak
ugyanazokkal a jelekkel magyarázzuk a minket
kérdezőknek, hogy idegenek és eltévedtek vagyunk.
Esténként ugyanazok az ismeretlen csillagképek
ablakrácsaink, ugyanaz a megszokhatatlan
hajóringás, ugyanaz a borzongás a bőrön,
ugyanaz az érzés a szívben.
Hogy itt valami titok lappang, azt csak az hiszi el,
aki még kisemmizve is hinni akar.
Mindkettőnk számára jobb volna, ha ebben a városban
ma éjszaka végleg különválnánk. Ha szeretnéd,
lehetsz az, aki itt marad, és tenyerére térképet
rajzol az utcák neveivel, lehetek én az, aki
itt marad és egy vízre néző padról
szokja a látványt.
De az ne legyen többet, hogy a hajóringás miatt
odébb gurult tested keresem minden reggel
még alvó kezemmel, és szorongva jut
eszembe, hogy még mindig nem vagyunk sehol