Ughy Szabina: Hullámok
Visszahúzódik, s egy nap máshol ébred,
ilyen a bizalom.
A helyére betolul valaki más.
Kezedben zavaros víz az arca,
zúg a fülben az alámerülés izgalma,
mintha a bűnben hazaérnél.
Húz magába a hallgatás, hideg iszap.
Csöndre csönd, fehér pelyhek,
napra nap tapad, hónapra hónap,
amíg a másikon átragyog
a féltékenység kéje.
Mi kellett volna, mondd, mi, üvölti,
a fájdalom, persze, a fájdalom,
hogy mindez eleven legyen megint.
ilyen a bizalom.
A helyére betolul valaki más.
Kezedben zavaros víz az arca,
zúg a fülben az alámerülés izgalma,
mintha a bűnben hazaérnél.
Húz magába a hallgatás, hideg iszap.
Csöndre csönd, fehér pelyhek,
napra nap tapad, hónapra hónap,
amíg a másikon átragyog
a féltékenység kéje.
Mi kellett volna, mondd, mi, üvölti,
a fájdalom, persze, a fájdalom,
hogy mindez eleven legyen megint.
Ughy Szabina (1985-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése