Krusovszky Dénes: A kertkapuban

mert egyszer csak
ott állsz majd
a kertkapuban te is,
háromszáz évnyi
kóborlás után,
arcodra kövült
port kapargatva,
reszketve, hogy
mi lesz, ha egyáltalán
nem ismernek fel,
és mi lesz akkor,
ha túl hamar,
de rögtön megérted,
hogy minden
percért kár volt,
mert az indulás
és az érkezés
végképp egybehajlik,
ahogy felhangzik
a kérdés, eszel
te rendesen, fiam?



Krusovszky Dénes (1982-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél