Németh Bálint: Most dől el

Mindig attól féltem a legjobban, hogy
egyszer azzá kell majd változnom,
amitől a legjobban félek. Ez persze
hazugság, de kezdetnek megteszi,
gondoltam, és hogy úgyis mindegy,
mit gondolok, mert már az elején
eldőlt minden. Fokozatosan derült ki,
mennyire másképp van, most meg
ott vagyok, ahol nincsenek fokozatok,
és az vagyok, amitől a legjobban
féltem. Alattam a föld, felettem az ég,
és most dől el bennem a létra.

Németh Bálint (1985-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél