Oláh András: örökségeink
hetekig halogattad hogy elmenj oda
hetekig nem nyitottad ki az ajtót
s amikor végre erőt vettél magadon
hisz mégsem maradhat úgy minden
és végigpásztázta tekinteted a finom
portól matt bútorokat idegennek
érezted magad és megértetted
hogy a régi színek többé már nem
támaszthatók fel és semmi sem
ugyanaz mint régen s az a ház üres
és hideg marad s amid van már a múlté
amit nem adhatsz el senkinek
hetekig nem nyitottad ki az ajtót
s amikor végre erőt vettél magadon
hisz mégsem maradhat úgy minden
és végigpásztázta tekinteted a finom
portól matt bútorokat idegennek
érezted magad és megértetted
hogy a régi színek többé már nem
támaszthatók fel és semmi sem
ugyanaz mint régen s az a ház üres
és hideg marad s amid van már a múlté
amit nem adhatsz el senkinek
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése